Ez egy jó kis délelőtt volt, sokan voltunk, sok történettel. Arról beszélgettünk, hogy az újszülöttek leginkább az anyaméhben tapasztaltakhoz nagyon hasonlító körülményekre vágynak születésük után is: folyamatos testkontaktus Anyával, testmeleg, folyamatos táplálék stb. És a nagy kérdések: hogyan tudunk ebből minél többet adni nekik a kórházban, azután otthon. Mi történik, ha valami miatt nem lehetünk a babával, ha császármetszéssel szülünk, ha otthon a nagytesók is várnak vagy a rengeteg látogató... Hogyan hozzuk ki a legtöbbet abból a helyzetből, ami nekünk éppen jutott - és ami ezerféle lehet.

Nagyon sokszor elhangzott: ha tudjuk, hogy milyen segítségre van szükségünk, vagy mit szeretnénk, vagy valami nem úgy történik, ahogy nekünk és a babánknak jó, akkor szóljunk!!! Otthon is és a kórházban is! Az ügyes, szép és határozott kommunikáció még "nehéz terepen" is csodákat tehet!

Jó volt hallani a "körkérdésnél", hogy milyen nyilvánvaló is, ha rágondolunk, hogy nem tárgyi szükségletei vannak egy pici babának. Igazából ránk van szüksége.
És a sok-sok együttlétünkből, a válaszkész babagondozásból fakadó kötődésre.
(Érdemes a bal menü alján Csóka Szilvia honlapjának linkjére kattintani!)